Történt egyszer –úgy 1999 eleje táján-, hogy 5 ifjú, karcagi rockmuzsikus rájött arra a tényre, miszerint mindannyiuk gyermekkorának, vagy kamaszkorának egyik legmeghatározóbb zenei hatása a Pokolgép együttes első három lemezének köszönhető. Az egyébként más-más műfajokban tevékenykedő srácokban felmerült, hogy néha poénból össze kellene jönni és ezekről a lemezekről, csak úgy nosztalgiából néhány dalt betanulni. A terveket tettek követték és létrejött a Pakolgép zenekar első felállása, mely a következő volt: Marsi Illés – ének, Elek János – gitár, Galgovics Zsolt – gitár, Mulicz Zoltán – basszusgitár, Z. Tóth Tamás - dob.
            A zenekar rögtön az első fellépésén nagy sikert aratott, hiszen akkoriban nem működött sem a Pokolgép, sem a Kalapács, így hiányt pótolt az ezirányú érdeklődésűek körében, de nem csak közöttük, hiszen nagyon sok olyan ember is lelkesen gratulált, aki rég nem hallgat már rockzenét, csak egyszerűen újra tizenévesnek érezhette magát. Az első időkben még tényleg csak poén szinten működtünk, néhány helyi és környező településen lévő rendezvényen fordultunk meg. Aztán néhány hónapos szünet következett, és egy doboscsere. Ekkor került a zenekarba Vass Zoltán, akivel aztán új lendületre kaptunk és egyre több helyen léptünk fel, elsősorban „fedett-pályás” rendezvényeken. Ám elérkezett 2001, amikor Galgovics Zsolt bejelentette, hogy átteszi székhelyét Egerbe, ami sajnos a zenekarból való kiválását is jelentette egyben. El kellet gondolkoznunk, hogy kivel pótolhatnánk Zsoltit, így döntöttünk a legkézenfekvőbb megoldás mellett: Mulicz Zoli, a basszusgitáros posztról átkerült a gitárosi posztra és csatlakozott a bandához Nagy Ferenc basszer. Ebben a felállásban is megjártunk néhány nagyon jó helyet, mindenhol jó hangulatot teremtve, ami persze elsősorban nem a mi érdemünk, hiszen ezeket a nagyszerű számokat valaki/k/nek meg is kellett írni. Aztán 2002 vége felé Vass Zoli bejelentette, hogy felhagy a dobolással, mert a gitározással szeretne inkább foglalkozni. Ezt szomorúan tudomásul véve, újra dobos után kellett néznünk és nagy szerencsénkre elég hamar sikerült is megtalálni az új tagot Kiss Viktor személyében, aki kisújszállási, de szabadidejét nagyrészt Karcagon töltötte már akkoriban is, úgyhogy nem okozott problémát az átjárás megoldása. Ezzel a formációval már tényleg nagyon sok bulit nyomtunk motoros találkozókon, vagy motoros klubok által szervezett megmozdulásokon, rock klubokban, fesztiválokon, egészen 2003 végéig. Ekkor sajnos távozott a zenekarból Nagy Feri és Mulicz Zoli. Az új tagokra még az utolsó közös koncert előtt rátaláltunk, úgyhogy egy kb. 2 hónapos próbafolyamat után újra szípadra léptünk. A gitáros Mátyus Sándor lett, akivel már nagyon régi baráti kapcsolatunk volt, a basszusgitáros pedig az a Vass Zoltán, aki  régebben a dobosunk volt. 2004-től tehát a felállás: Marsi Illés – ének, Elek János – gitár, Mátyus Sándor – gitár, Vass Zoltán – basszusgitár, Kiss Viktor – dob, volt egészen 2005 végéig, amikor Vass Zoli egyéb zenei, illetve munkahelyi elfoglaltságai miatt ismét távozott, de ezt már jóval korábban bejelentette, úgyhogy bőven volt időnk az új tag kiválasztására. Pontosabban válogatni sem nagyon kellett, mert volt egy nagyon elszánt jelentkező, Balázs Péter, aki rögtön az első „meghallgatásra” 7 nótával tökéletesen felkészülve érkezett, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy köztünk a helye!            2006-tól így új felállással, de töretlen lendülettel járjuk az országot és szálljuk meg a színpadokat, hogy felidézhessük „gyermekkorunk legszebb dalait”!
Mindenkinek kívánunk kellemes koncerteket, zenei élményeket, a METAL legyen veletek. JÓ ÉJSZAKÁT, GÉP ÁLMOKAT!

Történet 2006-tól